Idén ötödik alkalommal nyitja meg kapuit a Városháza Parkban a Budapesti Pálinkafesztivál. A látogatók több mint háromszáz féle párlat közül találhatják meg a számukra legfinomabb főzetet, köztük az újdonságként debütáló pálinkakoktélokat.

 

A különleges ízekhez exkluzív program dukál, amelyet a korábbi évekhez hasonlóan színes és színvonalas fellépők muzsikája garantál a május 6-9. közötti rendezvényen
Idén tavasszal a Városháza Parkban az eddiginél még nagyobb területen várja a látogatókat az Budapesti Pálinkafesztivál.

Igazán ínyenceknek, és ezen felül pálinka kedvelőknek ajánlom az alábbi receptet:

 

 

Hozzávalók:

 

- 20 dkg trappista sajt

 

- 5 dkg vaj

 

- 3 cl cseresznyepálinka

 

 

Végy 20 dkg trappistasajthoz  5 dkg vajat és 3 cl cseresznyepálinkát. A sajtot reszeld le,és dolgozd össze a vajjal és a pálinkával. Ízesítsd sóval és törött borssal.

 

A kész sajtkrémet hűtőben pihentessük legalább egy órát.

A magyar gasztrokultúrában egyre nagyobb szerep jut a minőségi magyar italoknak, köztük is felívelő pályát jár be a pálinka. Szerencsére már egyre többen rájöttek, egy hungarikumhoz minőség dukál és ezt a közönség is megérzi.

Egy év alatt 3,5 liter tiszta szeszt iszik meg egy átlagos magyar ember, közölték a statisztikusok. Ez nem kevés, de jó irányba változtak a fogyasztói szokások is változnak: egyre többen választják a pálinkát a minőségi italok közül, ami főleg a fiatalok körében népszerűbb.

Negyedik dolog a pálinka kóstolásánál, illetve ivásnál, hogy milyen formájú pohárból idd. Az igazi pálinkáspohár tulipánformájú, hogy az öblös részében kavaroghassanak az illatok, ennek feltétele persze a csupán félig töltött pálinka. Óvatosan, körkörös mozdulatokkal mozgasd a poharat, ne túl vadul, mert ekkor az alkohol illatát fogod érezni, nem pedig a gyümölcs aromáját. Ellenkező esetben az utóbbi variáció valósul meg. Lassan hintáztasd tehát a poharat!

Első és legfontosabb szabály: a pálinkát tilos behűtve kínálni. Nagyon sok vendéglátóhelyen mégis ezzel találkozik az ember, holott ez nagy hiba, mert igazából szobahőmérsékleten, vagyis 18-20 fokosan adja ki a gyümölcsízt, aromáját. Hidegen „bezáródnak” az aromák, túl melegen pedig eltűnnek az illatok, erőtlennek hathat az ital.

 

Második fontos dolog a pálinka színe. A jó pálinka homogén, átlátszó, bár ez nem igaz az ágyas és érlelt pálinkákra, mivel ezek esetében a gyümölcságy módosíthat a színen, az érlelt pálinka pedig lehet halványsárga, de akár sötétsárga is.

A frissen lefőtt pálinka általában darabos, karcos ízű, nem tűnik túl finomnak. Ahhoz hogy igazán élvezni tudjuk, pihentetni, érlelni kell. Maga a pihentetés, ahogyan a neve is sugallja, valóban csak annyi, hogy békén hagyjuk a pálinkát akár hetekig, míg szépen lassan „lenyugszik”, szerkezete összeáll, fogyasztható, jó ízű produktum lesz belőle. Ehhez érdemes rozsdamentes, nem porózus tárolóedényt választani, az iparban általában rozsdamentes acéltartályt használnak, otthon talán az üvegballon a legmegfelelőbb (a műanyag a legelterjedtebb, de az rossz hatással lehet a pálinka ízére.) Pár hét múlva tulajdonképpen azon kapjuk magunkat, hogy kész a pálinkánk.

Amikor a szúrós, csípős jelleg után gyümölcsösebb aromájúvá válik az érkező folyadék, az már a középpárlat. Mondhatjuk, hogy a pálinka „lényege”, ebben van a legtöbb azokból a vegyületekből, amiket a legjobban élvezünk, mikor pálinkát fogyasztunk. Ez az alszesz kb. 30-35 százaléka.

 

A főzés során aztán egyszer csak megjelenik egyfajta „főttfazék” íz, savanykás aroma a párlatban. Innentől az utópárlat érkezik. Szintén érvényes rá, hogy, bár a kész pálinkához nem használjuk fel, nem szabad belőle túl sokat elválasztani, mert a kész ital veszíthet ízéből, karakteréből.

Az első főzés után lefőtt folyadék, az úgynevezett alszesz már kizárólag illékony összetevőkből áll, szilárd anyag nincsen benne. A második főzés célja tulajdonképpen finomítás. Ezzel tesszük koncentráltabbá, magasabb alkoholtartalmúvá a párlatot.

 

Betöltjük az alszeszt az üstbe, ezúttal bátrabban, mint a cefre esetében, az alszesz ugyanis nem habzik. Ugyanúgy határozottabban kezdjük az üst melegítését, majd egyenletesen lassítjuk a tempót.

A Vasi Hegyhát dimbes-dombos vidékén ősidők óta növény- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak az itt élő emberek.

 

A térségben  az elmúlt évtizedekben több gyümölcsültetvény is létrejött. A gyümölcsösökkel egyidőben kialakult a pálinkafőzés hagyománya is. Ezt a hagyományt folytatva hozták létre a mai kor elvárásainak megfelelő ültetvényüket A pálinkafőzdében a pálinka a régi, hagyományos rézüstben, fatüzeléses rendszerben készül.

 

Az első főzéskor nem választjuk szét a különböző illékony párlatrészeket. Az első főzés alatt kivált folyadék, az úgynevezett alszesz, a későbbi pálinka alapja. Ennek a cefréhez képest már magasabb, de a kész pálinkához képest még alacsonyabb alkoholtartalma van, kb 10-30 %.

 

 

Fontos megemlíteni az úgynevezett „kozmaolaj” funkcióját a pálinkakészítésnél. A kozmaolaj az úgynevezett magasabbrendű alkoholok elegye. Bizonyos szintű jelenlétük elengedhetetlen a főzés során, mivel az illatanyagok kialakításában tevékenyen részt vesznek.

Ha az ember Izsákon jár, a borok kóstolgatása mellett jó program lehet a Pálinkamúzeum megtekintése. A volt Ecker Likőrgyár régi székhelyén, a Zlinszki utcában található az ország talán egyetlen ilyen múzeuma.

 

Több mint 1000 kiállítási tárgy meséli el a pálinkafőzés ősi történetét. Az ezen a helyen 1922-ben alapított pálinkafőzde berendezéseit csaknem eredeti állapotukban tekinthetik meg az érdeklődők. A főzéshez használt eszközökön túl régi okmányokat, számlákat, korabeli logisztikai és értékesítési eszközöket, régi pálinkafőzőket és a gyümölcstermesztéshez kapcsolódó szerszámokat is szemügyre vehet a látogató, csakúgy, mint hajdani címkéket, üvegeket.

A főzésnek a leggyakrabban használt, úgynevezett kisüsti módszerét írom le. Bár a név kis üstre utal, nem csak a házi főzésűek, hanem a nagyobb lepárlók pálinkái is így készülnek többségükben. A technológiában lehet persze különbség, de itt most inkább magáról a folyamatról lesz szó.

 

A cím az első főzés, ami arra utal, hogy nem csupán egyszer főzzük le a pálinkát. Nem is, hanem kétszer. Először az illékony részeket választjuk el a szilárd részektől, vagyis kifőzzük a cefréből az alkoholt, a vizet, a savakat, az illó- és aromaanyagokat.

A főzés gyakorlati leírása előtt lássuk, mi történik a cefre pálinkává válása során.

 

Ott a cefre, ez a cefreszagú, fura, darabos, alkoholos, nyomokban gyümölcsre emlékeztető kulimász. Nehéz elhinni, hogy ebből lesz a tiszta, átlátszó, illatos pálinka. Pedig ebből.

 

Nagyon leegyszerűsítve: a főzés során, a melegítés által kipárologtatjuk a cefréből a „lényeget”, amit aztán gőz állapotból visszahűtve, cseppfolyósítva gyűjtünk össze.

Párlatok megmérettetésével kapcsolatban a legtöbet a Destillata nevű osztrák versenyről hallunk. A világ párlatainak nincsenek olyan szintű, illetve ismertségű nemzetközi versenyei, mint mondjuk a boroknak, hiszen mondjuk whisky-t versenyeztetni konyakkal, rummal vagy pálinkával szinte lehetetlen lenne.

 

A pálinkák megmérettetésének nemzetközi porondja így a Destillata lett, ami elvileg világverseny, és bármilyen nemes párlatok versenyeztetésére nyitva áll, a gyakorlatban inkább mégis egy tágabb értelemben vett közép-európai megmérettetése ez az elsősorban gyümölcs alapú italoknak.

 

Pálinkát gyümölcsön kívül még lehet borból, illetve seprőből és törkölyből főzni. Fontos, hogy a hatályos magyar pálinkatörvény értelmében csak a törkölyből készült párlat viselheti a pálinka nevet, de ahogy hagyományosan az ágyas, mézes párlatokat is pálinkának tekintjük, úgy ezeket is, még ha nem is viselhetik a pálinka nevet.

 

 

A bor, magas alkoholtartalma miatt kiválóan alkalmas párlatkészítésre, a világ leghíresebb borpárlatát konyak néven ismerjük.

Korábban (a 2002. törvény előtt) 3 minőségi kategóriáját ismertük a pálinkának, melyek a mai napig megvannak, és a köztudatban továbbra is pálinka néven szerepelnek:

 

 

Kommersz italok, melyek víz, finomszesz és aromák hozzáadásával készülnek. Gyümölcsöt sosem láttak, olcsón be lehet tőlük rúgni, élvezeti értékkel nem rendelkeznek, vagy legalábbis minimálissal.

 

 

 

 

Úgynevezett vágott párlatok, ezek voltak a csúcsitalok évtizedekig, részben gyümölcspálinkát, részben vizet és finomszeszt tartalmaznak.

 

Úgynevezett lepárlással, főzéssel a világ szinte minden táján készítenek magas alkoholtartalmú szeszes italokat. Híres italok a vodka, a gin, a whisky, a rum, a cognac, és még lehetne sorolni. Azt viszont elmondhatjuk, hogy a világban talán sehol ilyen sokféle gyümölcsből, ilyen változatosan nem készítenek párlatokat. Merthogy ez lenne a pálinka lényege, a gyümölcs. A 2002. július 1-jén életbe lépett 1-3-1576/89-es számú előírás (Magyar Élelmiszerkönyv) mondja ki hivatalosan, hogy mi is az a pálinka.