A pálinka lelke, alapja, lényege a gyümölcs. A legjobb gyümölcsből lesz a legjobb pálinka – de mitől lesz a legjobb a gyümölcs?

Fontos, hogy a gyümölcs cukortartalma a lehető legmagasabb legyen, hiszen minél nagyobb a cukortartalom, annál magasabb lesz a pálinka alkoholtartalma. Ebből persze logikusan következhetne az, hogy túlérett gyümölcsből lesz a legjobb pálinka, ami nem igaz, hiszen ez esetben már olyan folyamatok indulnak el, illetve olyan vegyületek alakulnak ki a gyümölcsben, melyektől a pálinka rossz ízeket kap. Így mondhatjuk, hogy a gyümölcs az úgynevezett fogyasztásra érett állapotban a legmegfelelőbb pálinka főzéséhez.

A XX. század elejére igazi pálinkanagyhatalom lettünk, nemzetközi híre lett a legnemesebb magyar pálinkáknak, termelésünk pedig elérte a 2 millió hektolitert. Ekkor váltak híressé ma már eredetvédett pálinkáink, a szatmári, a békési szilva, illetve a kecskeméti, a békési barack. 1938-ban állami monopóliummá vált a szeszfőzés. A világháború után a szocialista évtizedek a pálinka hanyatlásának évtizedei voltak, a rossz minőségű alapanyag, a szakemberhiány, a technikai felszereltség hiánya egyre rosszabb minőségű pálinkákat eredményezett, illetve a kommersz szeszesitalkészítés felvirágzását hozta magával.

 A szeszfőzésnek régi hagyománya van Magyarországon. Sokan azt állítják, hogy a honfoglaló magyarok keletről hozták magukkal ezt a tudást, de valószínűbb, hogy ők még a lepárlás folyamatát nem ismerték, csak az erjesztését. A lepárlás őshazájának a mai Skóciát tartják, innen juthatott el Európába, hozzánk feltehetőleg Csehországból a szeszfőzés tudománya. „Aqua vitae reginae Hungarie” „a magyar királyné életvize” – így hívták azt a rozmaringgal ízesített borpárlatot, amit Károly Róbert magyar király felesége Erzsébet királyné fogyasztott köszvényére, későbbi leírások szerint 1332-ben.

Korábban (a 2002. törvény előtt) 3 minőségi kategóriáját ismertük a pálinkának, melyek a mai napig megvannak, és a köztudatban továbbra is pálinka néven szerepelnek:

Kommersz italok, melyek víz, finomszesz és aromák hozzáadásával készülnek. Gyümölcsöt sosem láttak, olcsón be lehet tőlük rúgni, élvezeti értékkel nem rendelkeznek, vagy legalábbis minimálissal.

Úgynevezett vágott párlatok, ezek voltak a csúcsitalok évtizedekig, részben gyümölcspálinkát, részben vizet és finomszeszt tartalmaznak.

Úgynevezett lepárlással, főzéssel a világ szinte minden táján készítenek magas alkoholtartalmú szeszes italokat. Híres italok a vodka, a gin, a whisky, a rum, a cognac, és még lehetne sorolni. Azt viszont elmondhatjuk, hogy a világban talán sehol ilyen sokféle gyümölcsből, ilyen változatosan nem készítenek párlatokat. Merthogy ez lenne a pálinka lényege, a gyümölcs. A 2002. július 1-jén életbe lépett 1-3-1576/89-es számú előírás (Magyar Élelmiszerkönyv) mondja ki hivatalosan, hogy mi is az a pálinka.