A legtöbb gyümölcsnél szükség lehet még egyéb adalékanyagokra, hogy az erjedés optimálisan menjen végbe.

Sok gyümölcsnek alacsony a savtartalma. Ezzel az a baj, hogy az élesztők optimális működéséhez szükséges egy kicsit savasabb táptalaj, amit a káros szervezetek pont nem szeretnek, vagyis alacsony savtartalom mellett szinte biztos, hogy nem lesz jó a pálinka. Ezért, pl. citromsavval vagy almasavval savazzuk a cefrénket.

Fontos lehet, pl. almánál, körténél, szilvánál, az úgynevezett „pektinbontás”. A pektin a növényekben a sejtek egymáshoz kötődését segíti elő. A magas pektintartalmú gyümölcsök éppen ezért nehezebben eresztenek levet. Ez megint csak az élesztők munkáját gátolja, ezért a cefrézés elején, bizonyos enzimeket adagolunk a gyümölcsmasszánkhoz, amik oldják a pektineket, és így több levet nyerhetünk ki, illetve segítjük az élesztők munkáját.

Szükség lehet egyéb eljárásokra is, ezeket általában akkor használjuk, ha nem megfelelő minőségű a cefrénk, illetve ha a cefre erjedése után nem tudjuk azonnal elkezdeni a pálinkafőzést. Ilyen lehet a cukrozás, mellyel az alkoholtartalmat növelhetjük, de az aromáiból bizonyosan veszíteni fog az ital, élesztőtápsó hozzáadás, hogy azokban a gyümölcsökben, amelyeknek kisebb pl. a foszfor, vagy nitrogéntartalmuk, ne haljanak el az élesztők, illetve végig egyenletes ütemben dolgozzanak. Vizet is szokás adagolni a cefréhez, hogy közvetlen tüzelésű üstben e égjen le főzéskor, illetve keményebb, vagy fertőzött gyümölcsöket előfőzhetnek, mely által az aromáiból ugyan veszít, de megkönnyíti a lékinyerést, és elpusztul a káros mikrobák nagy része.

Fontos a megfelelő hőmérséklet a cefrézés alatt. A cefréző helységnek 15-20 °C fokosnak kell lennie, ez alatt vagy e felett nem működnek jól az élesztők. A gyümölcs is kb. ilyen hőmérsékletű legyen, vagyis, ha előzőleg hűtöttük a gyümölcsöt, várjuk meg, míg szobahőmérsékletűre melegszik.